Munkavégzés céljából történő külföldre utazás előtt minden esetben érdeklődni kell a munkavállalás szabályai felől annak az országnak a Magyarországon akkreditált külképviseleténél, amelyben dolgozni szándékoznak. (a Külügyminisztérium honlapján minden országgal kapcsolatban megtalálhatóak a részletes információk: www.kum.hu)
Törvényes, engedélyezett munkavégzésre csak a fogadó ország arra illetékes szerve által kibocsátott munkavállalási engedély birtokában kerülhet sor. Az ilyen célú kiutazásnál minden esetben be kell szerezni a célország vízumát vagy tartózkodási engedélyét is. A vízumot vagy a tartózkodási engedélyt még a kiutazás előtt fel kell venni, a legtöbb ország esetében nincs arra mód, hogy már a célországban tartózkodva adja be az érintett az ilyen irányú kérelmét, vagy vegye fel már megigényelt vízumát, tartózkodási engedélyét. Az EU és az EGT állampolgárainak azonban nincs szükségük munkavállalási engedélyre. Amint azonban munkát találnak, de legkésőbb a megérkezésüket követő három hónap múlva, „EU tagállam állampolgárának tartózkodási engedélye” iránt kérelmet kell benyújtaniuk. Az EU tagságnak köszönhetően a magyar munkavállalóknak joga van ugyanolyan feltételekkel felvételt nyerni, mint annak az országnak az állampolgárai, ahol állást keresnek, és nem kötelezhetik őket arra, hogy további követelményeknek feleljenek meg. Pályázhatnak bármilyen állásra, amelyet az EU-országok valamelyikében meghirdetnek. Bizonyos köztisztviselői állásokat azonban fenntarthatnak az adott ország állampolgárai számára, ha a szóban forgó állás a közrend vagy az államérdek védelmével kapcsolatos (pl. fegyveres erők, rendőrség, igazságügy, adóigazgatás, diplomáciai szolgálat, stb.). Azonban, hogy az alkalmazáshoz való jog egy másik EU tagállamban az EU legutóbbi bővítésének összefüggésében megegyezett átmeneti rendelkezések hatálya alá tartozhat. (bővebb információ: www.europa.eu) Ameddig valaki állást keres, mint EU-s állampolgárnak joga van egy másik EU-országban élni „méltányos ideig”. A „méltányos idő” meghatározásáról szóló közösségi rendelkezés hiányában a legtöbb tagállam ezt hat hónapnak veszi, bár néhány tagállamban ez még mindig három hónap. Tartózkodását meghosszabbíthatja, ha igazolni tudja, hogy ténylegesen állást keres és valóban esélye van arra, hogy talál is (például elbeszélgetések vagy tesztek, melyeken még részt kell vennie). Ezen felül bejelentkezhet tetszése szerinti állásközvetítő ügynökségekhez anélkül, hogy tartózkodási követelményeknek kellene eleget tennie, és ugyanolyan segítséget kap az álláskeresésben, mint a szóban forgó ország állampolgárai. Legfeljebb három hónapig még kaphat minden olyan munkanélküli segélyt, amelyet addig kapott, feltéve, hogy megfelel bizonyos feltételeknek (ezt a tagállamok eltérően szabályozhatják). Minden álláskereső, és mindenki, aki már talált állást egy másik tagállamban, használhatja az EURES hálózatot, melyet az Európai Bizottság és a nemzeti munkaügyi hivatalok hoztak létre. Ez a hálózat 450 ‘euro-tanácsadóból’ áll, az egész Európai Gazdasági Térség területén. Az euro-tanácsadók különlegesen képzettek, hogy az emberek számára tájékoztatást és tanácsot nyújtsanak, valamint állást találjanak. A kapcsolatot a munkaügyi hivatalokon keresztül lehet felvenni velük. (www.europa.eu/eures) Ha valaki állást talál egy másik EU-országban, akkor joga van elhagyni saját országát anélkül, hogy bármilyen külön formaságokon keresztül kellene mennie. Csupán egy érvényes személyazonosító igazolványra vagy útlevélre van szüksége. (Ezt a jogot csak a közrenddel, közbiztonsággal vagy közegészséggel kapcsolatos okok miatt korlátozhatják.) Még a kiutazás előtt érdemes tájékozódni többek között arról, hogy a megszerzett jövedelem után miként kell adózni; kell-e, és ha igen, milyen módon társadalombiztosítási járulékot fizetnie; van-e az adott országgal a szociális biztonságról szóló egyezmény; illetve, hogy milyen vámszabályok vonatkoznak a munkavégzés céljából beutazókra. Amennyiben a munkavégzés helye szerinti országban nem terjed ki a munkavállalóra a társadalombiztosítás, úgy feltétlenül még a kiutazás előtt érdemes egészségbiztosítást kötni. Előfordulhat, hogy a munkáltató a vele kötött megállapodásban foglaltak biztosítása érdekében, mintegy zálogként, magához venné a munkavállaló útlevelét. Erre általában azzal az indokkal kerül sor, hogy a munkaadó „megóvja” az alkalmazottat a kényelmetlen ügyintézéstől azáltal, hogy ő intézkedik helyette pl.: a tartózkodási engedély beszerzésében, rendőrségi lakcímbejelentés megtételébe. Érdemes a munkavállalónak a szükséges engedélyek beszerzése, bejelentések megtétele ügyében egyedül vagy a munkaadóval együtt eljárni, s az útlevelet nem ki adni a kezéből. Célszerű minden eshetőségre felkészülve fénymásolatot magával vinni az úti és egyéb okmányokról. Minden esetben ragaszkodni kell ahhoz, hogy írásban kössük meg a munkavállalási szerződést! A munkavállalási engedély beszerzését az adott országban bejegyzett és működési engedéllyel rendelkező munkáltató végzi. Az Európai Unió tagországai általában lehetővé teszik a külföldi diákok számára a részmunkaidőben vagy idényjelleggel való munkavégzést tanulmányaik ideje alatt. Gyakran vállalnak a fiatalok gyermekfelügyeletet külföldön (au pair vagy baby sitterkedés). Általában ez a fajta munkavégzés is munkavállalási engedélyhez kötött, még akkor is, ha a fogadó család csak szállást és ellátást ad. Fontos, hogy ha a munkavégzésre nem ismerős családnál kerül sor, akkor ilyen munkát csak erre szakosodott és feljogosított irodákon keresztül szabad vállalni. A külföldre történő munkaközvetítésre feljogosító engedélyt az iroda ki kell, hogy függessze az ügyfélfogadó helyiségében, illetve az engedély meglétéről a cég székhelye szerinti illetékes munkaügyi központtól lehet érdeklődni. Az engedély nélküli munkavégzés minden országban tiltott. Az engedély nélkül munkát végző személy pénzbüntetéssel, kiutasítással és akár évekre szóló beutazási tilalommal, esetleg elzárással büntethető. Ezeken túl az illegális munkavégzés számtalan veszélyt is rejt magában, pl. munkahelyi baleset, megbetegedés esetén a munkaadó nem fizeti a betegellátási költségeket, vagy pl. a munkaidő hosszáról, a munkabérről, a munkavégzés körülményeiről kötött megállapodás be nem tartása esetén a munkavállaló számára minimális a jogorvoslat lehetősége.
Főoldal 